Természeti látnivalók

Ágasvár

agasvari turistahazJellegzetes, 789 m magas csúcsa távolról is jól látható, a csúcs alatti turistaház és fogadó épületével együtt. A hajdani 13-14. századi várra ma már csak a hegy neve emlékeztet. A várat először 1265-ben említi oklevél. V. István a királyné lovászmesterének adományozta. Kapitánya KompoltiDávid volt. Később a Tari család tulajdona lett, valószínűleg a török időkben rombolták le. Szerepét hanyatlása idején a cserteri (Hasznos) vár vette át.

Az 1929-es Mátra útikalauz arról ír, hogy a várkapitány feleségére, a szépséges Kompoltynéra szemet vetett a vár védelmére siető horvát csapat vezére. Az űrnőt egyik szolgája mentette meg, aki megölte a vitézt. A horvát katonák vezér nélkül elhagyták a várat, amit így könnyűszerrel elfoglaltak a cseh sereg. A vár történetéről további számos monda él, az egyik szerint a vár pusztulását az okozta, hogy a szépséges várkisasszonyt egy cseh vitéz elrabolta, majd a lány öngyilkossága után apja az elfogott vitézzel együtt a várat felrobbantotta. A helybéliek szerint a vár helyén régen egy sárkány élt, amelyik mindig egy nagy és erős ágas fára tekerődzött fel, amikor mérges volt. Egy királyfi legyőzte, az ágas fát pedig beépítették a vár falába.

638 m magasban, Ágasvár csúcsa alatt találjuk az ágasvári turistaházat. Az Ágasvár-pusztán álló vadászház egykori épületét korábbi tulajdonosa báró Hatvany Endre saját költségén új szobákkal bővítette, majd 1925-ben a budapesti Pannonia Turista Egyesület számára átadta azzal a megállapodással, hogy azt az Egyesület menedékházként üzemeltesse tovább. Az Egyesület az épületet berendezte, és még az 1925-ös évben a turistaközönség részére 28 fekvőhelyet biztosítva meg is nyitotta. A menedékházat az Egyesület 1927-ben a Hatvany-uradalom folyamatos támogatásával és jóindulatú segítségével étkezőhelyiséggel gyarapította. 1948-ban állami kezelésbe került, és a Turistaellátó Vállalat üzemeltette. 1960-61-ben új szárny épült a meglévő ház mellé. Az akkor modernnek számító épületben, nyolc szobában harminckét vendéget lehetett elszállásolni. A hetvenes évek közepén a Parádi Áfész lett a ház tulajdonosa, majd 1989-ben a Magyar Természetbarát Szövetség tulajdonába került. 2005 óta magántulajdonban van, azóta is kedvelt szálláshely.

A turistaház mellett fakad az Ágasvári-forrás, amelyet a Pannonia Turista Egyesület tagjai 1935-ben foglaltak. A turistaháztól nem messze találjuk az ún. "Török lábnyomot", mely megint csak a legenda szerint egy katona lábnyomát őrzi. A hegy lábánál találjuk a Csörgő-lyuk-barlangot. A Mátra kevés barlangjainak egyike, szabadon nem látogatható.

Cserkő-bánya pihenő

cserkobanyaMátraszentimrén a templom melletti utcán felfelé indulva a település szélén - ahol a Bőgös-rétre induló, Szénégetők útja kezdődik - az egykori bánya helyén ma pihenő fogadja a kirándulókat, kemencés pihenőhellyel. A hely ad otthont nyaranta a Kerekerdő színház előadásainak is.

 

 

 

 

Csörgő-szurdok

csorgo szurdokMátraszentiréről a zöld kocka jelzésen jutunk a Gedeon- a Narád- és a Hutahelyi-patak összefolyásánál álló egykori üveghuta rekonstruált másához. A három patak egyesüléséből születő Csörgő-patak völgye hangulatos része a túrának. A Mátrakeresztes felé tartó patak onnan további egyesülések után Kövecses-patak néven folytatja útját a Hasznosi-víztárolóba. A Csörgő-patak nevét annak köszönheti, hogy a patak medrének milliónyi kisebb-nagyobb köve erősebb vízsodrás alkalmával egymáshoz ütődve csörgő hangot hallat. Kitérővel nézhetjük meg a vadregényes Csürgő-szurdokot.

 

 

Nyesettvár

nyesettvar osziHazánk második legmagasabb pontjától Galya-tetőtől délre helyezkedik el, írásos emlékek nem maradtak fenn róla. A vár maradványai egy észak-déli irányú gerincből kúposan kiemelkedő magaslaton helyezkednek el, melynek a környező völgyekhez viszonyított magassága kb. 200 m. A vár belső területének alakja leginkább egy babszemhez hasonlítható. A vár kapuja feltehetően a délnyugati oldalon helyezkedett el. Mára nem maradt nyoma, ám a kúp alakú, erdővel borított csúcs szépen fotózható.

 

Üveghuta

hutahelyÉrdekes látnivaló, egyben kellemes túra is az egykori üveghuta helye. Mátraszentimrétől gyalogosan a Z kocka jelzésen jutunk le a Csörgő-patak völgyébe. Az autóbuszmegálló és cukrászda melletti Eötvös utcán indul a jelzés, lejtős terepen érünk le a Csörgő-, Gedeon-, Hutahelyi-patak összefolyásához, ahol a kis tisztáson az önkormányzat emléktáblát emelt az egykori üveghuta helyén.

Magyarország területén a Mátrában találjuk a legnagyobb összefüggő erdőket, de még inkább így volt ez évszázadokkal korábban. Azt, hogy igazi ősrengeteg volt a Mátrában a 18. században, meggyőzően bizonyítja az első katonai felméréshez kapcsolódó országleírás, amely még száraz időszakban is nehezen járható utakról, vízmosásokról, s akár is lóval is áthatolhatatlan erdőkről szól. A mátrai erdők a korai középkortól sok hasznos nyersanyagot kínáltak az ott élő embernek. A tűzifán kívül a szénégetés, hamuzsírfőzés, valamint az üvegipar kialakulásának egyéb alapvető feltételei adottak voltak.

Az üveggyártás alapanyaga a homok, a mészkőliszt és a bükkfahamuból nyert hamuzsír volt. A gyártáshoz 2 rész hamut és 1 rész homokot, vagy apróra tört kvarctartalmú kőzetet kevertek össze. A homokot, vagy kőzetet vízben tisztították, ehhez jelentős mennyiségű víz kellett. A középkorban ezért az üveg feldolgozásához szükséges üvegcsűröket a vízfolyások mellé építették, s az üvegcsűrökben három kemence elegendő volt az üvegkészítéshez. A 18. sz. második felétől egy negyedik kemencét is használtak, mégpedig az ablaküveg gyártáshoz. Az üveghuta épületei voltak a kemencék fölé emelt központi épület, kőtörőmalom, hamuzsírégető, fazekasház, festőház, köszörülő műhely, csiszolóműhely egészítette ki. Emellett a hutásmester és a munkások házai, istállók, csűrök és raktárak. Szinte egy kis falunak feleltek meg ezek a létesítmények. Egy nagyobb üveggyártó területe 10-12 holdat tehetett ki a 18. sz.-ban.

A Mátra nyugati nyúlványai által körbefogott völgyben, a Kövicses-patak mentén a 18. sz. első felétől a 19. sz. elejéig négy üveghuta is keletkezett a hasznosi erdőkben. Közülük legkorábban létesült az az üvegolvasztó telep, amely a pásztói apátság birtokán épült. Ez a terület napjainkban Mátraszentimre községhez tartozik. Ennek a hutának a felszíni maradványai a falu határában a Hutahely nevű réten, a Hutahelyi-patak és népi nevén Gedeon-pataknak nevezett vizek összefolyásánál a felszínen láthatók voltak 1964-ben, az ásatásokkor. Ez az üveghuta 1741 nyarán létesült, építtetője Dalmata Ferenc, a pásztói apátság jószágkormányzója volt. Az üveghuta 1741-1780 között működött, ám ezalatt az idő alatt egy folyamatosan üzemelő erdei üvegcsűr környékéről kipusztították az erdőt. Valószínű - ezt a személynevek is bizonyítják - , hogy a megszűnt apátsági huta munkásai Almásyak üzeménél vállaltak munkát. Ez a magyarázata annak, hogy a ma Őshutának, vagy Hutahelynek nevezett telep nem vált idővel lakottá, mivel a műhely alkalmazottai elköltöztek onnan. 1780 körül újabb üveghuta létesült az Almásy család birtokán a Hutahelyi-patak mentén. A mai Mátraszentistván területén létesült Almásy, Felső, vagy Belső huta népessége a 19. sz. első felében több mint 150 ember volt.

A hasznosi üveghuták lakosai egyre újabb telepítvényeket hoztak létre, ezek egyike az 1800-as évek közepén "Kevicki Huta" néven szerepel. Alig harminc évvel később e telep helyét már egy összeírás "Ötház" néven jelöli huta nélkül. Ennek a településnek ismeretes egy - csak a helybeliek által használt szlovák - neve, Alkár. Amikor az üveghuta megszűnt, lakott településsé vált, Ötház, vagy Ötházhuta néven - ez ma Mátraszentimre.